Málnás 2007.






Málnás, a dolgok állása

Málnás község testvér települése Alsóörsnek, a Balaton parti falunak, ahol tizenhat éve élek. A két falu közötti távolság 900 kilométer, a testvérbarátság húsz éves.

A kezdetekre Kisgyörgy Tamás, a történtek résztvevője így emlékezik:

Az 1989-es események "másnapján" a Veszprémi Napló szerkesztősége gyűjtést kezdeményezett, több teherautónyi segély gyűlt össze a szerkesztőség folyósólyán, amit Veszeli Lajos képzőművész kolléga kísért el Szentgyörgyre. Az itteni, helyi laphoz (ahol akkor én is dolgoztam) jött a küldöttség, az ott folytatott beszélgetés következtében aztán a Veszprémi horgász szövetség elnökének (Nagy úr) vezetésével érkezett egy küldöttség hozzánk Alsóörsről és kértek tanácsot hová menjenek, melyik község nevezetességével vegyék fel a kapcsolatot. Sylvester Lajos kollégával a Bodok szálló egy lepattant szobájában tájékoztattuk őket egy pár helységgel kapcsolatosan. Amikor megtudták a Tőkés kötödést Málnáshoz, meg is volt a döntés. Még aznap kivittem, kísértem a csapatot Málnásra, ahol az akkori iskolaigazgató és RMDSZ-elnök Pál Sámuel és a tantestület tagjai fogadták őket. Ez volt a kezdet, a folytatás az már jött magától.

Eleinte, de ez már később volt, az itteniekkel látogattam oda, Gyula paphoz, Attiláékhoz, az iskolaigazgatóékhoz, aztán majdnem mindenkihez, akiket megismertem.
Legvégül egyedül keltem útra azzal a szándékkal, hogy lefényképezem a falut, a tájat és az embereket. Úgy tekintettem Málnásra, mint egy tipikus, autentikus, tehát példának, mintának tekinthető székelyföldi falura, ahol az ember a maga ezer éves múltjával, erdélyi és magyar történelmével, hitével és a lassú átalakulással, az új évezredbe érkezett.

A munkámban semmi kísérleti nem volt, ez különbözött régi, gyakori szándékomtól, pontosan tudtam mit akarok lefényképezni és hány képet készíteni.

A táj változott talán a legkevesebbet. A sűrű erdőkkel borított dombok, mögöttük a magas hegyek és a mindezt otthonuknak tekintő medvék még nem sokat változtak. Azért annyi történt, hogy kőfejtőket nyitottak és az Oltot most szabályozzák.

A falu egy főutcából áll - ez az országút is - és a két oldalon apróbb utcák és közök vannak. Iskola, óvoda, közösségi ház, itt tartják a bálokat, de a táncháznak már nyoma sincs, csak lakodalmas rock. Aztán boltok, benzinkút, néhány vállalkozó udvara és mindenütt székelykapuk. Régiek és újak. A két templom, a katolikus és a református dombon áll, mint a lelkész háza is, melyben a püspök, Tőkés László töltötte gyermekkorát; akkor apja volt a lelkész. Itt van a temető is. Hosszú utca vezet a falu felső része felé, régi és új házak, végül a cigányok házai, aztán az út, később ösvény az esztena felé. Tisztaság. Sífelvonót terveztek ide a turizmust belendíteni, az oszlopok megvannak, a kábeleket már valakik elhordták.

Az embereket, arcukat lefényképezni ez volt munkám legfontosabb része. Ők hordozzák minden másnál hitelesebben a lassú mozgást, a honnan hovát. A régi ruhák, szerszámok és kellékek eltűntek, vagy gondosan őrzik őket, és most az arcok mondják el sorsukat, a dolgok állását. A gyerekeknek talán a jövőjüket.

Málnásfürdő. Számomra Málnás községtől elválaszthatatlan. Már régen is úgy hívták: patinás fürdőhely. Gyönyörű szállodáival, ahogy Orbán Balázs jellemezte ezeket: pompás svájci stylben épültek. Egy világ nyomai, amit már ismertem fiatal éveimben a Szabadság hegyen, később Svájcban és most is Balatonfüreden. Hotelok, mofeták és teniszpályák, ma mind romokban. Karikát hajtó gyermek kíséri végig a képek sorát, vezet engem is kőrbe- kőrbe. Aztán volt egy kísérlet, egy modern szálloda épült, hat emelet beton egy másik korban, de az is kihalttá vált egy másik korban. A karikát hajtó gyermek talán már tudja, hogy nemsokára élményfürdő fog épülni mindennek a helyére, én meg azt tudom, hogy színes plasztik-csövekben fognak csúszkálni itt is az emberek, de azt már nem én fogom lefényképezni.

Befejezésül az esztena. Karámot jelent, de valójában még sokkal többet. A hegyi legelőt, juhokat, pásztorokat, havasi juhakolt a sajtkészítéshez tartozó épülettel, pásztorkunyhóval, aztán vad kutyákat megkötve, kolonccal vagy szabadon, szárnyasok és disznók, lovak és tehenek mind szabadon mintha innen nem lenne már érdemes máshová menni. Csak ősszel, vissza Málnásra. Az új korszakban, ahová megérkeztünk ezekben az években, talán ez is el fog tűnni. Új hazánk az Unió már tiltja mindezt, lévén nem higiénikus.

Könyvem lényege így az átalakulás egy pillanatát ragadja meg, rögzíti a dolgok állását.

Sütő András Orbán Balázsról írt sorait idézem:

A fényképezés örök csodája, napjainkban sem csökkenő varázsos ereje, hogy képes megállítani a megállíthatatlant: a rohanó időnek egy pillanatát, emberi létünk parányi rezzenését, minekután beszállunk valamennyien Kharón ladikjába. Az már saját káprázatunk műve, hogy a megörökített mosolyt, születésnapi fejmozdulatot ideiglenes képszöveggel illesztjük az emlékeink közé. Valójában a közönyös lencsének valamennyi ránk vetett pillantása közös szöveg alá kívánkozik, ilyenformán: beszállás előtt a Styx partján.

Jó utazást.

A könyvról, a könyvbemutatóról olvashat itt és itt.


Elérhetőség

Kovács Endre
Loki út 24.
H-8226 Alsóörs
Lakás: 06 87 447 226
Mobil: +36 30 274 8171


Loki út nagyobb térképen való megjelenítése




Látogatók: (2011.08.20.) free counters